1918-ban alakult meg a Szerb-horvát-szlovén királyság. Az országot a szerbek dominálták, bár csal 42%-os kisebbségben voltak. 1941-ben az ország német megszállás alá került, a horvátok a németek oldalán álltak ennek eredménye volt a független Horvátország létrejötte. A szerbek ellenben kitartóan harcoltak a németek ellen, ki a monarchista csetnikek, ki a Tito általl vezetett kommunisták oldalán. Ha lehet ez még inkább elmélyítette, az ellentéteket a három nép között. A kommunista uralom alatt egyenlőek voltak a népek, csakhogy egyenlően elégedetlenek. A kommunista rendszer összeomlásakor a szerbek saját problémáikra összpontosítottak. Így a horvátok és a szlovének kikiálltották saját független államaikat. A szerbek eltűrték a szlovének elszakadását, még a horvátokét is, de Bosznia-Hercegovinában ahol nagy ellentétek feszűltek/nek a mohamedánok, katolikusok és ortodoxok, illetve a bosnyákok a szerbek, és a horvátok között. Az esemény véres polgárháborúba torkollot rengeteg áldozattal. A végén a NATO fegyveresen avatkozott be, tovább mérgesítve a helyzetet. A szerbek vesztettek, és a birodalom felbomlása revízióra ingerelte a tömeget akárcsak a 20-as években a magyart. Macedónia helyzetét az ENSZ nem merte pontosan meghatározni (,,Macedónia, volt Jugoszláv tagköztársaság"), a szerbek tiltakozása miatt. 2006-ban Montenegró (amelynek lakossága szintén szerb!), népszavazáson függetlenségre voksolt. A szerbek nem győzik lenyelni a keserű pirulákat. Most Koszovó is el fog szakadni, melynek nagyrészt mohamedán albán lakossága van (90%), de történeti jogon Szerbiához tartozik. Így nem véletlen számítottak győzelemre a Szerb Radikálisok a 2007. január 21-i általános voksoláson. A remények szerencsére megalapozatlanok maradtak. Bár népszerűbb lett a Hágában fogva tartott Vojislav Sejel radikális pártja (SRS), de nem szerzett elég mandátumot kormányalakításhoz. Az SRS 81 képviselőt küldhet a 250 tagú nemzetgyűlésbe.

(Tomislav Nikolic, az SRS vezetője, forrás: Index.hu)

A demokratikus erők remélhetőleg képesek megállapodni a Népfront-taktika (a 30-as években alkalmazott taktika, minden párt a fasiszták ellen összefogott) alkalmazásában. Ami a legfontosabb. Bár számszerűleg az SRS nyert mintegy 29%-al, de ez töredéke a kormányalakításhoz szükségesnek. Boris Tadic államfő pártja, a DS 65, Kostunica miniszterelnök Szerb Demokrata Pártja (DSS) 47, a miniszterelnök liberális szövetségesei, a G17 Plus 19, a liberálisok 15 mandátumot szereztek. A milosevici szocialisták 17 mandátumot szereztek. A két magyar lista közül a Vajdasági Magyar Szövetség kapott elegendő szavazatot a parlamentbe jutáshoz, a pártnak 3 képviselője lesz. A szerbiai bosnyákok pártja 2, a két roma párt 1-1 képviselőt küldhet a parlamentbe. A kormányalakítás valószínűleg el fog húzódni, mivel bár az államfő, Tadic pártja nyert, az elnök nincs igazán megelégedve a miniszterelnök-jelölttel, Bozidar Deliccsel, akivel a G17 is kizárta az együttműködést. A két legnagyobb demokratikus párt, a DS és a DSS viszonya is inkább ellenséges. Az mindenesetre nem valószínű, hogy a VMSZ-nek három mandátummal beleszólása lesz a kormányalakításba. Ha a demokratikus pártoknak sikerül hamar megállapodniuk, az Európai Unió még februárban felújíthatja Szerbiával a tárgyalásokat a társulási szerződésről.

Forrás: Index.hu