A Duna-Konföderáció terve nem újkeletű. Eredetileg Kossuth Lajos vázolta fel, emigrációban. Kossuth 1848-ban még határozottan elvetett minden nemzeti megbékélést, emigrációjában azonban korrigálta nézeteit. Így kezdte el hírdetni híres tervét. Az ötlet szerint az államszövetség a duna menti népek egyenlő és demokratikus társulása lenne a Habsburgok nélkül (valószínűleg a dinasztia iránti gyűlölete vezette Kossuthot a Konföderáció hírdetése felé), Románia, Szerbia, Magyarország, Horvátország és Szlovákia tagságával. Szövetségi fővárosként Belgrádot jelölte meg. A terv nem volt népszerű. Kossuth magyar követői készen álltak a válasszal: ,,Inkább Bécs mint Belgrád!" - így kapta meg Deák azt a támogatást mely elengedhetetlen volt a kiegyezés 1867-es megkötéséhez. Az elképzelés azonban mégis hagyott nyomot. A XX. század elején Jászi Oszkár professzor karolta fel, és hírdette meg a "Keleti Svájcot". Jászi az elképzelésbe immár belevette a dinasztiát is, mint a nemzetek közötti pártatlan döntőbírót. A tervet megismerte Károlyi Mihály gróf, az ellenzék vezetője is, és rögtön el is fogadta. Mikor 1918. novemberében a Károlyi-kormány megkísérelte keresztül vinni az elképzelést kiderült, hogy elkéstek. Azonban Károlyi angliai emigrációjában sem adta fel, és munkálkodott a megvalósításán a két világháború között is - siker nélkül. 1945-ben Károlyi hazatért és hamarosan elvállalta a párizsi követi tisztet. Itt is a terv megvalósításával próbálkozott, és támogatta Rákosit és Gerőt (mivel elhitették vele, hogy hívei az ötletnek). Károlyi a kommunista hatalomátvételkor ismét emigrált. A terv ezzel egyelőre feledésbe merült. De most, hogy az Európai Unió mindinkább realizálódik, ismét időszerűvé vált az ötlet. A legnagyobb akadály a nemzeti gyűlölködés, mely hosszú múltra tekint vissza Közép-Európában. Ennek kiküszöbölése elhozhatja Kossuth tervének a sikerét.