Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
A Horthy-korszak A Horthy-korszak igencsak vitatott időszaka a magyar történelemnek. Mikor 1920-ban Horthy Miklós bevonult Budapestre, és kormányzóvá választották az ország nagy része idegen megszállás alatt volt, és romokban hevert. A fehérterror lesújtott a Tanácsköztársaság minden volt támogatójára, és csupán egy ember gróf Apponyi Albert volt olyan bátor, hogy felemelje a szavát a jogtalan atrocitások ellen. Revízióra került a Károlyi-féle 1919-es földreform, az új megoldás mely a kisgazda Nagyatádi Szabó István nevéhez kötődik messze nem adott annyit a parasztoknak mint a Károlyi-féle, azonban volt idő megvalósítani, így a parasztokat elkötelezte a rendszer mellett. A konzervatív körök, félve a szélsőségtől meghagyták (kibővített) formában a dualizmus kori vagyoni cenzusos választójogot. A lépés később igazolódott is, ugyanis megakadályozta Szálasinak és csőcselékének a térnyerését a nemzetgyűlésben. A 20-as években a Közép-Európai államokban (Csehszlovákiát kivéve) mindenütt tekintélyuralmi diktatúrák jöttek létre. Magyarország szintén kivétel volt, a kormányok rendre váltották egymást, a választásokat is megtartották (és bár csalásokra mindig sor került, de még mindig alkotmányosak voltak a keretek). A polgarizálódásról sem feledkezhetünk meg. Véleményem szerint a reformokat be lehetett volna vezetni az 50-s években, ha nem jön a kommunistza uralom, mert akkor már volt lehetőség demokráciára általános választójog és földosztás mellett is.	1 (2006.12.25.)
A monarchizmus helye a XXI. század Magyarországába A mai demokratikus, alkotmányos rendben újjáéledt (ha még nem is nagy mértékben) a '20-as évek elejének legitimista szelleme. Szerencsére még nem felejtette el mindenki, hogy volt nekünk egy uralkodó dinasztiánk mely sajnálatos módon elvesztette a trónját. Azóta 88 év telt el. Ha egy országnak van egy uralkodó dinasztiája az számos előnnyel jár. Még nem vagyunk elegen de számunk gyarapszik, és hallathatjuk a hangunkat, de csak demokratikus, alkotmányos eszközökkel. Minden más próbálkozás lázadásnak minősítendő. A legfontosabb feladat a Habsburg Monarchia újjáélesztése konföderatív keretek közt.	1 (2006.12.25.)
A monarchizmus lényege A monarchizmus legfontosabb eleme egy uralkodó, és annak dinasztiája iránti elkötelezett loyalitás. A mi esetünkben a Habsburgokról van szó. A király fontos személy minden monarchikus országban. Ma az alkotmányos keretek között, az uralkodók jelentősége csekély. De vannak olyan funkciók melyeket csak ők tölthetnek be. Pártatlan döntőbírók lehetnek a pártok, és a nemzetek között, különösen igaz ez a Habsburgokhoz hasonló kozmopolita dinasztiákra. Az "isten kegyelméből való" királyság ideje lejárt, helyette "a népért" ideje jött el. Félreértés ne essék. Nincs szó semmilyen abszolutikus, vagy diktatórikus gondolatról. Csupán arról, hogy a dinasztiáknak a sors általl joguk van trónjaikhoz, hogy alattvalóikat gyarapítsák. És	1 (2006.12.25.)
Forradalom és szabadságharc (1848-49) Eme két év meghatározó volt Európa, a világ és Magyarország történetében is. A liberális vívmányok, az alkotmányok megszületése indították el a jóléti állam felé vezető úton az államokat. Mint közismert Pest-Budán 1848. március 15-én következett be a fontos esemény. Április 11-én pedig Ferdinánd király szentesítette az áprilisi törvényeket, alkotmányt adva a magyar nemzetnek (a nap nemzeti ünnep volt a dualizmus korában). Szerencsétlen módon az események az önvédelmi háború megkezdésébe torkollottak 1848. szeptember 11-én mikor Jellasics bán horvát serege megtámadta az országot. A schwechati csata még mindig nem jelentett függetlenségi harcot (nem lehetett elkezdeni, mert akkor a honvédsereg tisztikarának 75%-át alkotó volt cs-királyi tisztek nagy része kilép a seregből, mely így felbomlik). 1849. március 4-én jelentették meg az Olmützi Alkotmányt mely a birodalmat központosított állammá változtatta, és megvonta Magyarországtól az áprilisi törvényeket. Kossuth hatására a nemzetgyűlés 1849. április 14-én detronizálta a dinasztiát (ez később hibás lépésnek bizonyúlt), de még mindig nem jelentett köztársaságot (hivatalosan) Kossuth pedig kormányzó lett (1849. augusztus elején a trónt felkínálták a Romanovoknak). A trónfosztás jogi alapott teremtett Bach számára, hogy elvegye az ország kiváltságos helyzetét. A lépést Ferenc József nem tudta megbocsájtani, és állandóan féltette trónját a magyaroktól. Az önvédelmi háború jogosságához nem fér kétség. De mi a helyzet a függetlenségi harccal? Akármivel is szépítenénk az lázadás volt, a dinasztia elárulása. Igazolódtak Windisch-Grätz herceg szavai (,,Mit rebellen unterhandle ich nicht!" - ,,Lázadókkal nem tárgyalok!").	1 (2006.12.21.)
A dualizmus Az oldal főleg eme korral kíván foglalkozni. A dualista rendszer óriási vitákat kavart a múltban (és kavar még most is a történészek körében). Egyesek a magyar függetlenség ,,elvesztésén" sajnálkoztak. Mi monarchisták úgy látjuk, hogy eme időszakban Magyarország független volt (és egyáltalán nem kellett osztrák túlsúlytól tartani, sokkal inkább magyartól), Ausztriával szövetségben pedig Európa egyik nagyhatalmát alkotta. A dualista korszakban hatalmas fejlődésen ment át a gazdaság (részint annak köszönhetően hogy Magyarország a közös monarchia része volt). A dualizmus legnagyobb problémája az 'alávetett népek' tehát a csehek, ukránok, románok stb. kirekesztése volt a közéletből. Ezt leszámítva azonban a helyzet jobb nem lehetett volna. ,,Jobb javaslatot mely jelen helyzetünkben kivihető lett volna találni nem tudtunk." - Deák Ferenc	1 (2006.12.20.)